|
Attila kardja és az Excalibur
Trogmayer Ottó
Régész professzor, ny. egyetemi tanár
Mindkét legenda gyökere(Attila kardja és az Excalibur), valahova az első évezred közepére nyúlik vissza, s abban is megegyezik, hogy a csodakardok viselői élő személyek voltak. Az már más kérdés, hogy igazándiból csak a késői középkor lantpengető költői színezték úgy ki a történetet, hogy akkori népszerűségük mindmáig utolérhetetlen.
Nem hiszem hogy a középkor sötétjében minden legendát mindenki készpénznek hitt. Mégis tudomásul kell vennünk, hogy az embereknek akkor is, most is szükségük volt-van csodákra, szükségük van olyan példaképekre olyan hősökre, varázslókra, tündérekre, boszorkányokra, akikről álmodozhatnak, meséikhez hozzátoldozhatnak, akikké átlényegülhetnek.
A nyugati mondavilág a 19- századig erőteljesen hatott, - elég ha Wagner halhatatlan operáira gondolunk, - a mienk azonban, Mátyás az igazságos, Hári János, Kukorica Jancsi, vagy Lúdas Matyi történeteivel bezáródott.
A korai középkor mondáit nyugaton megőrizte a Niebelungen Lied, az északi Eddák, a francia hősénekek.
Nálunk maradt az Attila legenda, meg a turul madár. Tudnivaló, hogy Attila tetteire úgy tekintettek a krónikások, minta azok a magyarok elődeinek tettei lennének, egyszerűen azért, mert minden keleti „barbárt” a hunok utódjának tekintettek.
Biztos vagyok benne, ha az örökre elveszett Árpád-kori hősi énekeket újra álmodja valaki, a meseszerű történéseket meg lehet, és meg is kell jeleníteni.
Aki megérti mondanivalómat az tudja, hogy a mese, legenda, megálmodott történet szereplőinek nem kell nemzetiszín kokárdát vagy gyöngyös pártát viselniük.
Hiszem, hogy minden felnőtt szereti a mesét, hiszem, hogy minden gyerek büszke lesz mesebeli elődeire, ha azok úgy jelennek meg, hogy nem sértik a történeti valóságot.
Remélem, hogy hamarosan születik olyan színház, mely a fent mondottakat életre kelti, megvalósítja.
Szeged – Budapest 2006 augusztus. Trogmayer Ottó sk..
Egy különleges színházi előadáshoz
MOTTÓ:
…ne vedd el a hitüket,
és ne szakítsd el őket a múlttól.
Mesélj valami szép mesét, ha kell, hazudj valami szépet,
hogy, ha egy fehér ló jő holnap,
és át akarja vinni őket a holnaputánba… ne féljenek.
/ részlet a drámából /
Szabó István
Oszkár díjas filmrendező
Elolvastam Bicskey Lukács és Fonyódi Tibor Hadúr kardja c. drámájának műsorajánlóját. Ebben többek között azt írják, hogy céljuk egy jó színházi előadással hozzájárulni kultúránkhoz, értékeket felmutatni a magyar hitvilágból, legendakincsből egy színházi estén.
Remélem sikerül Önöknek - az anyagi nehézségek ellenére - létrehozni egy olyan előadást, amelyet örömmel és büszkeséggel nézünk mindannyian a nézőtéren.
Üdvözlettel:
Szabó István sk.
Budapest, 2006. augusztus
|