|
Részlet a forgatókönyvből
Zolta a szabír (magyar) nyék törzs vezérének nevelt lányát, Tündét meggyilkolták a besenyők, ezért a szabir törzsek összefogástát szorgalmazza, hogy bosszút áljon szeretett Tünde lánya haláláért.
Ezért
Helyszín: a szabir "főváros" Maghar, a Jenő törzs karchájának szálláshelye,
Zolta teljes díszben várakozik, kissé ideges.
Távolban sirató asszonyok hangja. Dusád érkezik.
| DUSÁD: | | Anyám zokog… nem győzöm nyugtatni…
Apám halála megviselte…bocsáss meg…
Kínálnálak borral, Zolta bátyám, de nézd el nekem ezt a fejetlenséget,
Azt hiszem a szolgák is meg vannak zavarodva… Ó, micsoda nap! | ZOLTA:
| | Hadd el… nem borozni jöttem, te is tudod. | | DUSÁD: | | Hát... igen… nehéz napok járnak ránk…
Nehéz napok járnak mostanában a szabir népre…
Úgy hallom, Tünde lányod után fiadat…fiadat is siratnod kell. | | ZOLTA: | | Nevelt lányomról és nevelt fiamról szólnak a hírek…
De Leventére nem érdemes szót vesztegetni, meghalt, hát meghalt.
Lélekben színtisztára olyan volt, mint vérszerinti apja,
Aki egész életében csak a saját feje után ment.
Öt héttel ezelőtt vágott neki a Kaukázusnak,
Valami titokzatos szkítával …azóta semmi hír felőle,
Odaveszett… bizonyára odaveszet, de…Levente nem az én gondom.
Hanem a lány… az én Tündém… /könnyét nyeli /
Úgy szerettem őt, mint saját véremet. |
| | | /csönd/
| | Zolta összeszedi magát és folytatja. | | | | | | ZOLTA: | | Tudod, miért vagyok itt, Dusád? | | DUSÁD: | | Hát…ööö…hallom, a kendét sikerült meggyőznöd…
…hogy… induljon veled a Besenyők ellen. | | ZOLTA: | | Nem ment az nehezen; azok, akik ismerték Tündét,
Nem haboztak azonnal megszavazni a hadjáratot.
Te is ismerted őt jól, öcsém. | | DUSÁD: | | I- igen… igen. Jól ismertem, de…
Mondanom kell neked valami fontosat, nagytiszteletű előd.
Ugye…te több mint egy hónapja gyászolsz…de én még annyi ideje sem,
Ami alatt rendesen megvacsorálhatna az ember.
Amott egy lányt hiányolnak a szakadó szívek, emitt egy apát,
Én mégis azt mondom, hogy gyász és gyász közt…
…most inkább különbséget ne tegyünk.
Beszéljünk egymással nyíltan.
Ugye…apám és annak apja egy életen át, háborúztak,
Összefogva őseiddel és a kende őseivel…
Beleszülettünk ezekbe a háborúkba…
…azt hittük, hogy nekünk szabiroknak ez a természetes állapotunk,
Holott népünk vethetne-szánthatna békében…
Legeltethetné a lovait… és téphetné a virágot csokorba,
Amíg le nem csukódna a szeme… szeretteitől állván körül...
De szép is lenne Égiúr!
Szóval… szóval nem félünk mi a háborúskodástól, Zolta bátyám!
De… amire te akarsz rávenni minket…
…az bizony nagyon is véres mulatozásnak indul.
Hiába csatlakozott hozzád a kende…
A besenyő törzsek megtámadása felelőtlen cselekedet!
Ha személyes bosszú késztet minket mészárlásra …
…akkor biztosan kihívjuk magunk ellen az Ég haragját.
A kumamaróti Táltosrendről nem is beszélve… | | ZOLTA: | | A kumamaróti Táltosok! …Nem akarlak megbántani,
De a fejedet már úgy átmosták Kaponyásék,
mint asszonyok a nászra szánt lepedőt. | | DUSÁD: | | Száz szónak is egy a vége, előd uram.
Az én törzsem…a Jenő törzs…
…nem tudja támogatni a Besenyők elleni hadjáratot.
Két okunk is van erre…
Jó! Beszéljünk egymással nyíltan…mint férfi a férfival.
Először is…
Törzsenként legkevesebb tízezer harcost kellene kiállítani ahhoz,
Hogy esélyünk legyen a kubán-vidéki besenyők ellen.
Tudnánk mozgósítani ennyi embert, de kérdeném tisztelettel,
Ez esetben ki védelmezi majd szálláshelyeinket és legelőinket?
| | ZOLTA: | | Na és mi lenne a másik ok? | DUSÁD:
| | Érts meg engem, nagytiszteletű előd…Apámnak megígértem a halálos ágyán,
Hogy nem szegem meg az ősi törvényt. Miszerint a Jenő törzs
Nem háborúzik, ha csak nincs rá kitüntető oka…
Nagyon sajnálom, de… meg kell értened…
Nem indíthatunk háborút a besenyő törzsszövetség ellen,
Pusztán egy lány és egy jurtafalu lakóinak legyilkolása miatt… | | ZOLTA: | | Az a lány az előd lánya! | | DUSÁD: | | Sajnálom… sajnálom, Zolta bátyám! | ZOLTA:
| | Én is sajnálom…
Néha még azt is sajnálom, hogy szabirnak születtem.
Mégis miféle nép a miénk? Mond!
Mi lesz velünk, ha egyszer százezren támadnak majd ránk,
De a felelőséget vállalni senki sem meri?
| DUSÁD:
| | Ha nem a lányod ölték volna meg, háborúznál? | ZOLTA:
| | /elveszti türelmét/ Hogy Ármány pisáljon a szádba szép öcsém,
Nem a lányomról és a férjéről és azokról a szolgákról van szó,
Akiket velük együtt levágtak, mint a barmokat,
Hanem a szabir nép becsületéről!!!
Nem az áldozatok számát kell nézni, hanem azt,
Hogy megaláztak minket! Ha nem csinálunk semmit,
Csak ülünk a ránk jellemző rettenetes nagy várással…
Akkor mondd, miféle jövője lesz ennek a népnek?…
…Kizárólag minket terhel a felelősség! | | DUSÁD: | | Most mit fogsz csinálni? | | | | | | | | Etecsény jön. | | | | | ETECSÉNY:
| | Anyád sürget, látni kíván uram, azt üzeni, együtt menjünk hozzá. | | DUSÁD: | | Mindjárt… mindjárt…/Zoltának / Most mihez kezdesz, uram? | | ZOLTA: | | /Etecsénynek/ Ellenszegülök az ősi törvénynek,
Hadba szállok a Nyéki töménnyel a besenyő törzsek ellen.
Nincs szükségem senki hozzájárulására,
Nincs szükségem a táltosok áldására sem,
Ez kizárólag a mi háborúnk lesz! | | ETECSÉNY: | | Őrült vagy, ezzel a lépéseddel magadra haragítod az Égieket.
Elevenen fogtok elégni Hadúr tüzében. | | ZOLTA: | | Még mindig jobb elégni, mint lassan elsorvadni! Imádkozzatok értünk, Énekeljetek meg minket dalaitokban! Többet nem kér tőletek a Nyék! /el/ |
|